TUDÁSFAKTOR

Az egyik az, hogy „jó tanácsadók” duruzsolnak a fülünkbe, és bár mi tudjuk, hogy mi történt, mit kellene csinálnunk vagy milyen célért küzdjünk, a folytonos tanácsok ellentétesek ezekkel, és ezért elkezdünk kételkedni az emlékezetünkben, az ítélőképességünkben és bizonytalanná válunk abban, hogy mi is lenne jó nekünk.

Ezek a „tanácsadók” a legjobb esetben is csak azt nézik, hogy nekik mi lenne a legjobb, és ezért próbálnak befolyásolni minket, de valójában a legtöbbük csak azon van, hogy megállítson dolgokat, vagy tönkretegyen mindent maga körül és végül önmagát is.

Az ilyen „tanácsadókat”, ha lehetséges kerüljük el jó messzire, de még jobb, ha megtanuljuk, hogy hogyan bánjuk velük, és hogyan kontrolláljuk őket úgy, hogy ránk ne lehessenek hatással.

Ehhez elsősorban emberismeretet kell tanulnunk, hisz sok ember adhat nekünk tanácsot, és ezek közül csak kevesen vannak, akik igazán rosszat akarnak nekünk. Nem bánhatunk az összes körülöttünk lévő emberrel ugyanúgy. Ha mindenkit „ellenségnek” tekintünk, akkor valójában ugyanolyan rosszindulatúvá válunk, mint akiket el akarunk kerülni. Ha mindenkit a keblünkre ölelünk, akkor pedig nem tudjuk kizárni a rosszindulatú tanácsnokot.

Tanuljunk emberismeretet.

Sokkal könnyebbé válik az életünk, ha így teszünk, mert a bizonytalanság, vagyis a talánok az életünkben óriási problémákat okoznak.

Amikor egy ilyen talán megjelenik az életünkben, a figyelmünk egy része ezen a kétségen marad. Így a körülöttünk lévő dolgokat nem tudjuk már teljesen úgy érzékelni ahogy azok vannak, és hibákat kezdünk véteni. Először csak kisebb hibákat. Aztán ezek a kisebb hibák még tovább mélyítik a bizonytalanságot, mert jobban elkezdünk magunkra figyelni, és azok a „tanácsok”, hogy ne foglalkozzunk azzal, amit éppen csinálunk és szeretünk is csinálni, mert nem nekünk valók, elkezdenek igaznak tűnni.

„Tényleg rossz döntés volt vagy nem? Talán nem is úgy történt… Talán a vállalkozó élet nem is nekem való.”

Ezek újabb talánokat szülnek, és a végén el lehet jutni egészen odáig, hogy nem tartjuk magunkat képesnek semmire, és folyton valaki másnak kell megmondania, hogy mit és hogyan tegyünk. És vajon ki lesz az, aki nagyon lelkesen és „segítségtől” buzgón rögtön ott is terem, hogy ellásson minket instrukciókkal?

Gondolom kitalálod…

Tanulj emberismeretet!

Hisz tudod!

A zűrzavar csak a Tudás hiányában marad fenn!

A másik okot a következő írásomban fejtem ki, és abban meg fogok említeni egy egyszerű és jó módszert a talántalanításra.

Tarts velem!