TUDÁSFAKTOR

A cserének vannak fajtái. Ezen fajták közül van, ami káros, és van, ami felemeli a résztvevőit. Négyfajta csere létezik:

Romboláson azt értem, hogy sérülést vagy kisebbedést tapasztalunk. Rosszabbul fogja magát érezni az ember, ha ilyet tapasztal. És mind a két fél ezt fogja tapasztalni. Az is, aki túl sokat ad és nem kap érte elegendő cserét vagy semmilyen cserét nem kap, és az is, aki csak kap és nem ad érte elegendő cserét vagy egyáltalán nem ad érte semmit.

Például a koldusnak adunk alamizsnát. Ő ettől egyre jobban azt fogja érezni, hogy nem képes megteremteni azt amire szüksége van, és egyre rosszabb állapotba kerül. Nem fogja megbecsülni magát, egyre igénytelenebb lesz, elkezd lefelé csúszni a leejtőn. Mi magunk, akik adjuk az alamizsnát, segíteni szeretnénk neki, és azt látjuk, hogy nemhogy jobban lenne, de még egyre rosszabb állapotba kerül. Így elkezdjük azt érezni, hogy nem tudunk segíteni, a segítségünk nem ér túl sokat, és elkezdünk leszokni a segítségről. Pedig egy ember addig mondható élőnek, amíg képes segíteni másoknak.

Gazdasági szempontból is ez a helyzet. A tolvaj egyre kevésbé becsüli meg az értéket, így egyre kevésbé lesz képes megtartani azt. Ez azt okozza, hogy egyre kevésbé tud majd ténylegesen értéket teremteni, és „beleragad” a tolvaj létezésbe, aztán elindul lefelé. Börtön, drogok, koldulás stb. A bolt, ahonnan pedig lop, veszteséges lesz, több pénzt kell költeni biztonsági intézkedésekre, majd elkezd kisebb értékű árut tartani, hogy csökkentse a veszteségét, így leértékeli azt, amit valójában adni tudna, végül csődbe megy.

Ez a bűnözői csere és az elégtelen csere esetén működik így. Lehet lassan megy végbe a változás, és így nem tűnik fel, de attól még történik.

Nos a kommunikációval sincs másként. Mivel a kommunikáció a gondolatok cseréje, így ugyanaz a törvényszerűség igaz rá.

Amikor az egyik fél folyamatosan csak adja a gondolatait és sosem kap érte cserébe semmit, még azt sem, hogy „köszönöm” vagy bármi más jelzést a másik féltől, ami azt mutatná, hogy megérkezett hozzá, akkor az a személy, aki csak ad, elkezdi értéktelennek érezni a saját gondolatait. Úgy kezdi érezni, hogy nem hallgatja meg senki, egyre többet kezd beszélni, az elején még tovább „pocsékolva” a gondolatait, míg végül nem lesz képes kifejezni azokat. Üres beszéddé válik a kommunikációja. Az a fél, aki pedig csak kap, kap és kap, és nem tud vagy nem akar cserét adni, elkezdi azt érezni, hogy nincs is saját gondolata vagy azok alapból nem érnek semmit.

A normál csere esetén egy jóleső beszélgetés lesz, mindkét fél elégedetten távozik a végén, és jól fogják magukat érezni. Erre szoktuk azt mondani, hogy de jót beszélgettünk.

A bőséges csere esetén a kapott gondolatokért nem csak egyszerűen saját gondolatokkal válaszolunk, hanem kifejezzük azt is, hogy milyen nagyszerű gondolatokat kaptunk. Dicsérjük a másik fél gondolatait vagy akár csak őt magát. Amikor egy ilyen féllel beszélgetünk, azt szoktuk érezni, hogy sokkal értékesebbek vagyunk. Idézd csak fel, hogy hogy érezted magad, amikor valaki megdicsért vagy tényleg őszintén értékelte, hogy létezel. Ezzel tudjuk egymást jobb állapotba hozni.

Ahogy látod, a kommunikáció lehet romboló, és lehet felemelő is.

Használjuk a kommunikációt bőséges csereként, és képesek leszünk egy jobb életet teremteni körülöttünk.

Kerüld azokat az embereket, akik nem adnak neked cserét a gondolataidért, vagy akik nem hagyják, hogy te adj nekik valamit az övékért cserébe.

Magyarul, akik figyelmen kívül hagynak, és akik túl sokat beszélnek. Mind a két embertípus úgymond romboló embertípus.

Te pedig dicsérd meg magad körül az embereket, adj bőséges cserét a gondolataikért, és hagyd, hogy kifejezzék azt. Kérdezz sokat, és őszintén érdekeljen a válasz. Így tudsz bőséges cserét adni a kommunikációban is.