TUDÁSFAKTOR

A helyes kérdés ez lenne: „mit szeretnél birtokolni amikor nagy leszel?” Ebből aztán ki lehetne dolgozni, hogy mivé kell válnunk hozzá, majd utána, hogy mit kell tenni, hogy ez meg is valósuljon.

Így visszafelé haladva szépen neki is lehet látni, hogy el is érjük, amit szeretnénk, még ha az első cselekvés az is kell legyen, hogy a szülőket és a rokonokat meggyőzzük, hogy fogadják el a döntésünket. Ehhez kommunikációt kell tanulnunk, hisz arra az általános iskola nem tanít meg minket.

Láthatjuk hát, hogy az első dolog, amit tennünk kell, az a cselekvés. Ebből lesz aztán létezés, és ezt követi a birtoklás. Cselekvés-Létezés-Birtoklás.

A cselekvés a legkönnyebben megérthető dolog a három közül, és ez az, ami önmagában is növelhető. Ezt is el lehet képzelni egy egyenlő szárú háromszögként, ahol a középső csúcsnál van a cselekvés. A másik két szár a birtoklás és a létezés.

A birtoklást nem tudod önmagában cselekvés nélkül elérni vagy növelni, ahogyan a létezés sem valósulhat meg önmagában. Így láthatjuk, hogy a cselekvés az egyetlen dolog, ami növelhető, és a cselekvéssel növelhető a birtoklás, és érhető el a létezés.

Így a címben megadott kérdés inkább úgy helyes, hogy cselekedni vagy nem cselekedni?

Ezért a „Cogito, ergo sum”, azaz a „gondolkodom, tehát vagyok” kifejezés nem teljesen fedi a valóságot. Nyilván a gondolkodás képessége egy olyan képesség, ami az ember sajátja, de az igazi valóját a cselekvés adja meg.

Ezért így lenne helyes a mondás: "Agere, ergo sum.", vagyis „cselekszem, tehát vagyok”. Az idézőjel ebben az esetben nem releváns, hisz magamtól idéztem, de kiemeli a mondanivalót.

Egy másik megközelítés viszont azt mondja, hogy a létezés a legmagasabb tudatossági állapot, és a cél, hogy ténylegesen önmagunkként tudjunk létezni. Ha egy állapotskálán nézzük, a birtoklás a legalacsonyabb állapot, utána jön a cselekvés és végül a létezés. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a birtoklás elítélendő dolog lenne. Önmagában nem ér túl sokat. Nézzük csak meg a dologtalan gazdagok életét. Amikor egy gazdag „elit” réteg cselekvés nélkülivé válik, és közben úgy gondolja, hogy még a „pórnépet” is birtokolja, és ki kell őket szolgálni, akkor az a társadalom a végét járja. A történelem rengeteg példát mutatott már erre.

A cselekvéssel elért és fenntartott birtoklás mindig hosszútávú és működőképes. A cselekvés nélkül elért gazdagság múlandó, és inkább problémákat szül. Nézd csak meg a lottónyerteseket vagy a „milliomoscsemetéket”, esetleg a mai „celebek” nagy részét.

Ha elértél egy nagyobb sikert úgy, hogy a nulláról indulva lépésről lépésre haladtál, akkor senki nincs, aki el tudná azt tőled venni. Ha egyszer képes voltál megcsinálni, képes vagy bármikor újra megcsinálni. Ezért a cselekvéssel elért létezés az igazi létezés, és az igazi birtoklás.

Cselekedj hát!
Egy önkéntes segítő csapat jelmondata nagyon is ide illik: „Mindig lehet valamit tenni!”

Talán azzal egészíteném ki, hogy mindig kell valamit tenni! Csak így lehet előrébb mozdítani a dolgokat, és így tudsz egy stabil életet teremteni magadnak.

Ezen kívül egy jó megfigyelő észre tudja venni, hogy ha egy olyan személyre bíznak egy feladatot, aki már alapban elfoglalt és sokat cselekszik, akkor az biztosan meg lesz csinálva. Ha valaki olyanra bízod, aki csak „létezik” egy bizonyos beosztásban, akkor az sosem lesz elvégezve.

A cselekvés mellé a tudást pedig igyekszem biztosítani számodra.

Hisz tudod!
A zűrzavar csak tudás hiányában marad fenn!